"Üdvözlöm a kedves tv-nézőket, a rádió előtt ülőket és a facebook oldalon minket élőben követőket, Obersovszky Péter vagyok. Mint azt már hetek óta tudhatják, mai vendégünk Orbán Viktor miniszterelnök úr, aki a holnapi napon ünnepli regnálásának harmincadik évfordulóját és ezen neves alkalomból vállalta, hogy műsorunknak exkluzív interjút ad. Egészségi állapotára tekintettel nem gondoltunk nagy terjedelmű beszélgetésre, inkább egyfajta kötetlen jellegű pár perces villáminterjúra.

-(OP) Üdvözlöm a műsorunkban, miniszterelnök úr!

-(OV) Én is üdvözlöm, valamint az összes, a műsort követő Magyar embert is! Mindig büszkeséggel tölt el, ha arra gondolok, hogy 15 millióan egyszerre látnak, hallanak engem, talán érzik is az irántuk érzett mérhetetlen szeretetemet!

-(OP) Nos, talán csapjunk is mindjárt bele. Hogyan tekint ön vissza az elmúlt 30 évre, milyen érzések kavarognak magában, ha a nagy Magyar felemelkedésre gondol?

-(OV) Nézze, akár hiszi, akár nem, de ez az idő elröpült! Elröpült, pedig nagy volt a feladat! Emlékszem még tisztán, amikor 2010 májusában Matolcsy nemzetgazdasági miniszter úrral elkezdtük megálmodni az Új Magyar Jövő programot, mintha csak tegnap lett volna! Szegény Gyuri, lassan tíz éve, hogy nincs közöttünk. Tudja, ennyi év távlatából a történéseknek már szinte romantikájuk támad... (sóhajt).

-(OP) Igen, kétségtelenül így van, magam is elidőzöm néha a gondolat körül, hogy mi lett volna, ha Matolcsy úr nem szegődik ön mellé, hiszen az újkori magyar történelem kiemelkedő alakjai önök. Ki tudja, mire juthattak volna egymás nélkül. Ha szabad kérdeznem, milyen személyes kapcsolatokat ápoltak önök a miniszter úrral, hiszen azt láttuk, tudtuk, hogy a munka frontján vállvetve kűzdöttek egymás mellett.

-(OV) Én a magam részéről annyit mondhatok, hogy szakmailag tiszteltem-böcsültem a Gyurit, akit mindig barátomnak tekintettem, amellett, hogy harcostársak voltunk a bukott liberális fölfogás ellen vívott nagy háborúban. Úgy érzem, hogy mindvégig maximálisan lojálisak maradtunk egymáshoz. Ugye, az még a hvg-terroristák idején elterjedt vélemény volt, hogy én nem értek igazán a gazdasági dolgokhoz. Ennyi év után, azt hiszem, hogy bevallhatom: ez igaz. De csak részben, hiszen a Gyuri volt az én mankóm, mikor mellettem ült, mindig úgy éreztem, hogy csak akarnunk kell és máris megoldjuk a világ nagy bajait. Hogy csak akarnunk kell... Igazából, a nagy fordulat előtti időkben elbizonytalanítottak bizonyos közgazdászok. Csaba László, Bokros Lajos... ha emlékeznek még rájuk. Nem maradt bizalmam bennük, állandóan azt éreztem, hogy támadni, bántani akarnak engem. Csak gúnyolódni akarnak a fölvetéseimen...

-(OP)...ekkor lépett a színre Matolcsy úr.

-(OV) Igen, így van. Vissza tudta adni a hitemet, hogy csinálhatunk valami jót, egyszerűen csak el kell képzelnünk erősen. Meg fog valósulni. Nem tudom, hogy emlékszik-e például a... hm, mikor is volt... talán 12-ben, tett nyilatkozatomra, miszerint nyugdíjas koromig bezárólag világverő Magyar focicsapatot szeretnék látni. Nyilván emlékszik maga is az akkori állapotokra... tragédia volt. De egy emberként akartuk az országgal, Csányi Sanyival. Ha ma megnézzük a nemzetközi élvonalban elért eredményeinket, a két világbajnoki cím, a kilenc bajnokok-ligája győzelem magáért beszél, hogy az apróbb sikereket ne is említsem. Az unortodox gazdaságpolitikánk is pontosan ilyen sikertörténet, hiszen, ha belegondolunk, az Amerikai Egyesült Államoktól Kínáig rengeteg országban alkalmazzák az általunk kialakított és kitapasztalt úttörő módszereket. Elértük, hogy bizony kikérik a tanácsunkat pénzügyi kérdésekben! Ember! Ki mert volna ilyesmire akár csak gondolni is mondjuk a Gyurcsány-Bajnai vészkorszak idejében?! Megannyi kétkedő rosszakarónk ármánykodása ellenére csak sikerült új lendületet adni szeretett Nemzetünknek. Senki sem tagadhatja, hogy nekünk lett igazunk. Ez hatalmas eredmény! Bebizonyítottuk a világnak sokadszorra is, hogy a csavaros Magyar gondolkodás nem más, mint a helyes út! Ezt eleinte igencsak kevesen vallottuk hittel. Sokan, de nem elegen a fölemelkedéshez.

-(OP) Igen, valóban elképesztő fejlődésen mentünk át az elmúlt évtizedekben, a nagyvilágban csak Magyar csodaduónak becézett párosnak köszönhetően, sőt, a világ képét sikerült átalakítaniuk, hogy úgy mondjam, kicsit jobbá tenniük. Így, beszélgetésünk végéhez közeledve egy személyesebb jellegű kérdést tennék fel, ha megengedi...

-(OV) Természetesen!

-(OP) Szóval, amellett, hogy holnap esedékes az Új Magyar Állam megalakulásának 30. évfordulója, vészesen közeleg a miniszterelnök úr 80. születésnapja. Hogyan tervezi ezt eltölteni? Lesz hivatalos állami ünnepség?

-(OV) (nevet) Mindenképpen szeretném a családom körében tölteni, hiszen a rengeteg föladat mellett alig-alig jut időm unokáimra, ükunokáimra... másrészről viszont, személy szerint én nem tudom, hogy mivel készülnek hivatalosan, én a Szíjjártó Petiék lelkére kötöttem, hogy tartsák titokban, legyen mindenki számára meglepetés. Tehát én is izgatottan várom, hogy mit találnak ki a fiúk!

-(OP) Mindannyian nagyon várjuk már! Köszönöm szépen, hogy eljött hozzánk erre az ünnepi beszélgetésre! Kívánom, hogy ön is jól szórakozzon holnap, és még sok-sok további sikerekben gazdag, bársonyszékben töltött évet, miniszterelnök úr!

-(OV) (az asztalon dobol OP jókívánságai alatt) Köszönöm szépen a meghívást, és mindenkinek kellemes ünneplést kívánok holnapra a saját, valamint az állampárt nevében is! Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!

-(OP) Orbán Viktor miniszterelnök úrral készült ünnepi interjúnkat láthatták, hallhatták. Köszönjük a figyelmüket, a legközelebbi viszont látásra!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.